A pontos furatok létrehozása egy egyszerű furatkészítő géppel a munkadarab pontos jelölését, lyukasztását és szorítását igényli minden egyes lyuk esetében. Tömegtermelésnél ez a folyamat nem csak, hogy időigényes, de nagy esély van a hibázásra is. A 18. században a mesterfúróművet arra használták, hogy a tömegcikkek minőségét javítsák, és a termelést gyorsítsák. A mesterfúróművek viszont klasszikus eljárással épültek. Ez megváltozott 1921-ben, amikor a svájci SIP (Société genevoise d'Instruments de Physique) cég kifejlesztette a koordináta fúrógépet. Ez a gép lehetővé tette a furatkészítőgépek, vágógépek és
marógépek mikrométeres pontosságú irányított pozicionálását. Lehetségessé vált a mesterfúrómű egyszerű és gyors előállítása, a milliméter századrészének megfelelő gyártási pontossággal. A
koordináta fúrógép egy függőleges furatkészítő gép keresztasztallal. A szerszámtartót kapuként fejlesztették ki eltolható tengelyekkel. A svájci SIP egyik első ügyfele Henry Ford volt, aki arra használta ezt a gépet, hogy beindítsa a tömegtermelést az autógyárában, Detroitban, 1924-ben. A huszadik század második felében numerikus vezérlésű szerszámgépek megjelenésével feleslegessé vált a mesterfúrómű gyártása. A numerikus gépek lehetővé tették a munkadarabok közvetlen vezérlését és igazítását, és nem volt szükség megjelölni és lyukasztani sem őket a SIP koordináta fúrógép használat közben feldolgozás előtt. Ettől függetlenül, a szerszámgépek másik neve még mindig: koordináta fúrógép. Ez a kifejezés magába foglalja a maró- és fúrógépeket, amelyek nagymértékű pontossággal dolgoznak. Jellemző rájuk többek között a különösen merev keret, a hézagmentes csapágyazás és eresztékek, a gépet érő hőterhelés kontrollálása és csökkentése, és az integrált precíziós mérőberendezés az irányított mozgásokhoz.
