- Az ellenütős kalapács a gőzkalapácsok egy speciális típusa
- Más néven kétmedvés kalapács
- Jellemzően nagyméretű munkadarabok kovácsolására használják
Nagyszerű ajánlatok Személyre szabottan
Magas minőségben A mai ellenütős kalapácsok kialakulása nem tekint vissza sok ezer évre, viszont a kovácsolás művelete már a bronzkorban is ismert volt. Az első időkben kőszerszámokkal formálták meg az ércből nyert vasat, ekkor még csak egyszerűbb, alapvető tárgyakat tudtak készíteni. Később felismerték a vas szilárdságát, ezután a szerszámokat is ebből készítették: megszületett az üllő és a kalapács. Az ókorban, majd a középkor kezdetén voltak már kovácsműhelyek, jellemzően erdős völgyekben, ahol a szükséges hőt faszénnel állították elő. Kezdetben a felszínközelben található gyepvasérc volt az alapanyag, és olvasztógödrökben olvasztották meg, amelyek tovább fejlesztésével kialakultak később a bucakemencék. DIGÉP ellenütős kalapács használat közben A 12. században más olyan fújtatókat használtak, amelyeket a víz erejével működtettek, így magasabb hőfokot tudtak elérni, és cseppfolyóssá tudták tenni a vasat. Többszöri hevítés révén csökkenteni tudták a széntartalmat. A 18. században a koksz váltotta fel a faszéntüzelést. Az ipari forradalom újításai (a gőzgéptől kezdve az acélipar találmányain át egészen a villamosságig) is jelentős fontosságúak voltak abban, hogy a mai
ellenütős kalapács kialakulhasson. Az ipari forradalommal egyre speciálisabb igények jelentek meg a tömegtermelés világában, és már meg is volt a lehetőség az újdonságok megalkotásához, így alakulhatott ki az
ellenütős kalapács szerszámgép is. A kalapácsgépek fejlődése a mai napig is tart. Az utóbbi évtizedekben a számítástechnika vívmányai jelentek meg a szerszámgépgyártás világában, így egyre nagyobb mértékben automatizálttá válhatott a termelés.
